| Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó |
| ||
Második kisfiam csodás születését először csak a naplómban írtam le, akkor még nem gondoltam, hogy meg szeretném osztani a naplóm olvasóin kívül mással is. De aztán úgy döntöttem, hogy mivel első kisfiam születését is megosztottam itt cikk formájában(még egy régebbi nevemmel) ezért most is így fogok tenni.
Tehát jöjjön akkor egy részlet a naplómból, amiben lehet, hogy lesznek apróbb részek amit nem mindenki fog érteni de talán így is sikerül majd átadnom a boldogságomat. (Tovább...) | ||
|
| ||
2012. március 5. lett a nagy nap az életemben. A Hoxán már rengeteg születéstörténetet elolvastam, már rég eldöntöttem, hogy majd én is megosztom a nagyvilággal a sajátomat. Azért ilyen hamar, mert még nagyon friss az élmény, nem mintha ezt valaha is elfelejtené az ember lánya...
(Tovább...)
| ||
|
| ||
Mi van akkor, ha valaki nagyon szeretne babát, de a párjának már van a korábbi kapcsolatából (esetleg több is) és emiatt nem teljesülhet ez a kívánság? Mi van akkor, ha telik az idő, de mégis egy helyben kell toporogni és várni, várni, miközben minden régi iskolatárs/szomszéd/barátnő/barát már réges-rég (többszörös) anyuka vagy apuka lett azóta? A megoldás egyszerűnek tűnik de közelről nézve mégsem az... vagy mégis?
(Tovább...)
| ||
|
| ||
Vártam, jaj de nagyon vártam ezt a napot…. Május első gyönyörű vasárnapját. Életem legszebb napja, hiszen én is Anya lettem végre, sok hosszú, keserves, gyermektelen év után. Szinte el sem hiszem. Az első anyák napja, amit én is ünnepelhetek.
(Tovább...)
| ||
|
| ||
2012. március 11-re voltam kiírva, friss élményként írom meg e beszámolót.
Izgatott voltam már a 38. hét betöltése óta vagy még kicsit hamarabb is, mindenáron menni akartam, nehéz volt és terhes már a terhesség. Vizesedés, láb és kézdagadás minden megvolt, ami rossz! Az NST sorra szinte semmit nem mutatott azért mindig reménykedtem, minden este úgy feküdtem le, hogy talán majd ma éjjel indulunk... de nem akart eljönni az a nap. (Tovább...) | ||
|
| ||
Két gyerekem van viszonylag kis korkülönbséggel, a kisfiam 1 hónapos, a „nagylányom” 22 hónapos.
A szülést követően volt segítségem, de eljött az idő, amikor egyedül maradtam velük. Már előtte tervezgettem, hogyan lehet egyszerre két gyereket altatni, hogyan lehet megoldani azt, hogy egyik se sírjon túl sokat, és még sok-sok hasonló kérdés motoszkált bennem. Az, hogy ne hagyjuk sírni a csecsemőt első gyereknél még csak-csak működik, de kettőnél már szerintem kivitelezhetetlen. Persze nem hagyom órák hosszat ordítani, de vannak helyzetek, amikor nem tudok kétfelé szakadni. (Tovább...) | ||
|
| ||
Problémamentes terhességem egy gyors szüléssel fejeződött be. Nagyon féltem a szüléstől, sokkal rosszabbra számítottam, ami igazán fájt, az utolsó 35-40 perc volt. Kívánok mindenkinek ilyen terhességet és szülést.
(Tovább...)
| ||
|
| ||
Azt hiszem egész életemben, kislány korom óta vágytam arra, hogy gyerekem legyen...
A babáimat etetgettem, cumiztattam, pelenkáztam, babusgattam és vártam, mikor jön el végre az az idő, amikor életet adhatok valakinek és akinek igazi anyukája lehetek. (Tovább...) | ||
|