Tudom ha eltűnnék, nem hiányoznék senkinek, még a páromnak... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
5. semleges (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
ápr. 23. 09:14
Ez a sok depresszív megnyilvánulás... Állj fel és lépj tovább.
4. 55Judit (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
ápr. 23. 07:14
Az a te választásod volt hogy azzal foglalkozol most ami boldogtalanná tesz. Ennyi energiával azzal is foglalkozhatnál, ami inkább boldoggá.
A legtöbb ember azért él lehangoltan, mert folyton azon agyal mit gondolhatnak róluk mások, mit mondhatna ha ezt és ezt csinálnak, mondanak. Még családon belül is. A megfelelési kényszer! Öreg hiba, mert az élet rövid.
Jól tudom milyen így élni, mert fiatalabb koromban én is ezt csináltam. Mióta megjött az eszem, boldogan élek. A kellemetlen csak az, hogy nekem jó ideje már a lemez másik oldala forog.🙂
3. fülemüledal
ápr. 23. 06:29
Engem is kerülgettek már ilyen gondolatok az életem során párszor, de ez csak egy érzés a gödörben. El kell hessegetni, mert rombol csak. A gödörből meg evickélni kell, legyen bárhogy is. Küzdj!
2. michelle.r
ápr. 22. 21:19
Így van. Mindenki pótolható, kérdés, hogy mikor, hogy mekkora űrt hagy maga után. De ha a párodnak nem hiányoznál, nem a megfelelő párkapcsolatban vagy.
ápr. 22. 21:19